Több száz éves történet
A Forth folyó széles tölcsértorkolatának két partját már a 12. században állandó kompjárat kötötte össze, mely elsősorban a St. Andrews zarándokhelyre igyekvő utazókat szolgálta ki. Jelentőségét jól mutatja, hogy a 18. századra ez lett egész Skócia legforgalmasabb kompátkelője, nem meglepetés tehát, hogy előbb-utóbb felmerült az állandó összeköttetés gondolata, mely időjárástól függetlenül lehetővé tette volna az átkelést. 1806-ban még alagút építését fontolgatták a döntéshozók, jó tíz évvel később viszont már egy függőhíd építése volt terítéken.
A végső lökést a megvalósuláshoz azonban csak a vasúthálózat terjedése adta meg a 19. század derekán, hisz híd hiányában a szerelvények csak jelentős kerülővel indulhattak útnak Edinburgh városából északnak Dundee, Aberdeen és a Skót-felföld felé. A Forth torkolata fölötti műtárgy alapkövét 1873-ban le is rakták, ám a tervezett függőhíd építésével végül felhagytak, miután a Tay torkolata fölötti hasonló szerkezet 1879 karácsonyán összeomlott, a mélybe zuhanó vonaton pedig 75 ember lelte halálát. A fejlődést viszont nem lehetett megállítani, és mindössze négy évvel később, 1883-ban megkezdődhetett a teljesen áttervezett Forth híd kivitelezése.
Két angol tervezte a skótok büszkeségét
A terveket Sir John Fowler és Sir Benjamin Baker angol mérnökök készítették el, akik a viktoriánus korszak legjobb nevű szakemberei közé tartoztak, és a Forth híd tervezése előtt már egy sor jelentős projekten bizonyítottak – itt említhetjük a londoni metróhálózat számos létesítményét, vagy épp a Victoria pályaudvart.
Ugyan az alapozási munkák 1883 februárjában rajtoltak el, a déli hídfő közelében már egy évvel korábban megkezdődött az acélszerkezet előállításához szükséges gyártóművek felhúzása, hogy a fémelemek idejében rendelkezésre álljanak.
Az acél forradalma
A kivitelezés első három éve a gránitból készült pillérek építésével telt, melyek alapozásához nagyméretű kovácsoltvas keszonokat alkalmaztak. Ezek belsejében dolgozni megerőltető és veszélyes munka volt – különösen a két legmélyebb keszonban, mivel ezeknél a víztelenítéshez sűrített levegőt pumpáltak a munkatérbe, ahova a dolgozók egy légzsilipen keresztül juthattak be.
A konzolos felszerkezet építése 1886-ban kapott zöld utat. Korabeli újságcikkek és beszámolók szerint már az építkezés is rengeteg bámészkodót vonzott, különösen abban a látványos fázisban, amikor a tornyokból elkezdtek egymás felé vízszintesen kinőni a konzolok. Manapság semmi különleges nincs benne, ha egy híd acélból épül, 135 évvel ezelőtt viszont a Forth torkolata feletti műtárgy volt az acélhidak egyik első hírnöke. Sőt, tágabb értelemben ez volt a világ egyik első jelentős acélszerkezete, együtt az ugyancsak ekkor épülő párizsi Eiffel-toronnyal.
Magyarországon kevés rokona akad
Az ív-, gerenda- és függőhidak mellett hazánkban a konzolos hídépítési technológia soha nem vált igazán népszerűvé, és elég nagy biztonsággal jelenthetjük ki, hogy ez már nem is fog változni. Magyarország egyetlen széles körben ismert konzoltartós hídszerkezete a millenium évében, 1896-ban átadott, majd a II. Világháború után kényszerűségből teljesen újjáépített Szabadság híd (korábban Ferenc József híd, Fővám téri híd, Vámház téri híd).
Királyi nyitány
A kivitelezés legintenzívebb időszakában egyszerre 4600 fő dolgozott a Forth hídon, akiket különféle munkavédelmi intézkedésekkel próbáltak óvni. Ide tartoznak például a speciális védőruhák vagy a híd alatti vizeken készenlétben álló csónakok, melyek a lezuhanó embereket voltak hivatottak kimenteni. Minden igyekezet ellenére 60-80 főre tehető a halálos áldozatok száma, nem beszélve a súlyos sérültekről. Beszédes adat, hogy a történészek mintegy 26.000 bejegyzést találtak személyi sérülésekről és megbetegedésekről a munkavédelmi jegyzőkönyvekben.
Nagyjából 55.000 tonna acél beépítését követően a híd 1889 végén készen állt a próbaterhelésre, melyhez két szerelvényt irányítottak a helyszínre egyenként három gőzmozdonnyal és 50 megrakott szeneskocsival. Miután a műtárgy ezt az akadályt is sikerrel vette, jöhetett az ünnepélyes hídavatás. Jelképesen befejezve az építkezést, a brit trónörökös, Viktória királynő legidősebb fia (a későbbi VII. Eduárd király) helyezte el az utolsó, nagyjából 6,5 milliomodik szegecset a szerkezetben 1890. március 4-én.
Vasúti kapocs és turistalátványosság
Az azóta eltelt bő 130 év alatt a Forth híd jelentősége alig csökkent: mivel az Edinburgh és Inverness közti (nem villamosított) fővonalon található, naponta 190-200 szerelvény is áthalad rajta, ezzel éves szinten 3 millió utast szolgál ki. A gazdasági változások miatt a teherforgalom viszont idő közben megcsappant. Manapság a közelben múzeum található, hajós túrákra is befizethetünk, a 2467 méter hosszú híd látványában pedig több kilátópontról is gyönyörködhetnek a látogatók, különösen, ha a környék dombjai között túrázunk – nekünk biztosan rajta van a bakancslistánkon.
Nem mellesleg az építmény Skócia egyik legfőbb szimbólumává vált, képe 2007 óta díszíti a skót 20 fontos bankjegyet, 2015-ben pedig az ország hatodik UNESCO világörökségi helyszínévé nyilvánították. A gépjárművek térhódítása miatt a vasúti átkelőtől nyugatra egy közúti függőhíd is felépült 1964-ben, majd ez utóbbit tehermentesítendő egy ferdekábeles autópályahíd is létesült ugyanitt 2017-ben – azonban látványban és történelmi jelentőségben ezek nem rúghatnak labdába a brit szigetek első acélhídja mellett.
(Fotók: theforthbridges.org)
