Szó szerint is áttörés
Az egyik ünnepségre 2024. szeptember 17-én került sor, amikor megtörtént az első áttörés a H41 és H21 jelű alagútszakaszok között. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kivitelezők elérték az első áttörést az egyik főalagútban.
Az említett két szakasz közül a H21 jelűben (Sillschlucht) már a célegyenesben jár a kivitelezés. Ez a rész tulajdonképp az alagút északi bejáratát foglalja magába, így kapcsolatot teremt majd a járatok és Innsbruck főpályaudvara között. Érdekesség, hogy a jelenleg is futó befejező munkák részeként új túraútvonalakat alakítanak ki, míg a meglévőket felújítják, egy kilátópontról pedig pompás kilátás nyílik majd az északi alagútportálra.
Az áttörés pillanata és ünneplő munkások
Ezzel szemben a H41 (Sillschlucht-Pfons) szakaszon várhatóan csak 2028 közepére fejeződnek be a munkálatok, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a 22,5 kilométernyi főjáraton kívül 38 átkötésnek is meg kell épülnie összesen 2,3 km hosszban. (A keleti és nyugati járatokat 333 méterenként keresztirányú átjárók kötik össze, melyek elsősorban menekülőútvonalként szolgálnak, de az üzemeltetésben is szerepet kapnak.)
A H41 szakasz keleti alagútjában a Lila, míg nyugati alagútjában az Ida névre keresztelt alagútfúró géplánc (közkeletű nevén fúrópajzs) halad dél felé. Közülük az Ida már nyár közepén, míg a Lila szeptember 25-én érte el a negyedik kilométert, ami a 8,1 kilométeres szakasznak gyakorlatilag féltávját jelenti. Míg a két „nővér” dél felé építi a majdani Brenner-bázisalagút ezen szakaszát, észak felé (azaz a H21 szegmens irányába) hagyományos módszerekkel, robbantással és fejtéssel haladnak a munkások – a keleti alagút esetében immár múlt időben írhatjuk mindezt, hiszen nagyjából 2,4 kilométernyi járat megépítése után a kivitelezők szeptember 17-én 13 óra 30 perckor elérték a H21 szakaszt.
Wilma és Olga versenyfutása
Ezt követően mindössze egy nappal újabb ünnepélyes ceremóniát tartottak a Brenner-hágó alatt, mivel szeptember 18-án útnak indították az utolsó kettőt is a bázisalagút fúrását végző összesen kilenc fúrópajzs közül.
A H53 (Pfons-Brenner) szakaszon csak tavaly májusban kezdődött meg a kivitelezés, és az első 16 hónapban a munkálatok kizárólag robbantásos módszerrel folytak. Így építették a két főjáratot déli irányba, valamint egy feltáró alagút kiépítése is folyamatban van.
Szeptember közepén azonban itt is üzembe helyezték a fúrópajzsokat. A munkások által Wilma és Olga névre keresztelt 2600 tonnás gépmonstrumok a tervek szerint egyenként 7,5 kilométert fognak megtenni északi irányban. A két 10,37 m átmérőjű pajzs helyszínre szállítása még áprilisban kezdődött meg, azóta a szerelési és beüzemelési munkák folytak. A gépláncok különlegessége, hogy nem csupán a fejtést végzik el, de alkalmasak a tübbingelemek – vagyis a járatok belsőhéját alkotó előregyártott betonelemek – beépítésére is.
Ellentétben a szomszédos H41 szakasszal, a H53 munkaterülete túl szűkösnek bizonyult a tübbingelemek helyszíni legyártásához, azonban a beszállítást sikerült csaknem teljes egészében vasúton megoldani. Közúti fuvarozás esetén a tehergépkocsiknak ehhez 40.000 fordulóra lett volna szükségük, vagyis nagy volt a tét mind a költségek, mind a projekt környezeti lábnyoma szempontjából. A munka végéig a nyugati járatban haladó Wilma és a keleti járatban dolgozó Olga segítségével körülbelül 54.000 tübbingelemet építenek be az alagutak szerkezetébe.
Európa szívében
Bár egy olasz mérnök, Giovanni Qualizza már 1847-ben felvetette a Brenner-hágó alatt fúrandó alagút ötletét, a megvalósulásra bő másfél évszázadot kellett várni. 1994-ben az Európai Unió a legfontosabb közlekedési folyosók közé sorolta a Berlin-Nápoly vasúti tengelyt, ami nagy lökést adott a projektnek, és egy olasz-osztrák államközi szerződés aláírását követően végül 2008-ban kezdődött meg a munka a feltáróalagút építésével. Ekkor még 2022-es megnyitás szerepelt az ütemtervben, ám ahogy a hasonló léptékű beruházásoknál gyakran előfordul, a nem várt akadályok miatt fokozatosan tolódott a határidő: jelen pillanatban úgy fest, az alagútrendszer átadására 2032-ben kerülhet sor.
Elkészültét követően az 55 kilométeres Brenner-bázisalagút az ausztriai Innsbruckot köti majd össze az olaszországi Fortezzával, a meglévő Inn-völgyi alagúttal együtt pedig a világ leghosszabb alagútját alkotja majd. Fontossága abban rejlik, hogy nem csupán a két ország közti vasúti forgalmat fogja leegyszerűsíteni, de a Skandináviát és a Földközi-tenger partvidékét összekapcsoló páneurópai közlekedési folyosónak is szerves része lesz.
(Fotók: Brenner Base Tunnel – www.bbt-se.com)
