Mint emlékezetes, a közelmúltban korántsem volt magától értetődő, hogy az olimpia fellendülést hoz, és a felépült létesítmények hosszú távon is megtalálják helyüket a vendéglátó település életében. A leggyakrabban az 1980-as szarajevói téli, illetve a 2004-es athéni nyári játékokat szokás rossz példaként említeni, az utóbbi óta eltelt kerek 20 évben viszont az élet szinte minden területén előtérbe került a fenntarthatóság.
Forrás: The Oxford Olympics Study 2024: Are Cost and Cost Overrun at the Games Coming Down?
Költségek és klímavédelem
Becslések szerint a legutóbbi európai nyári olimpia (London, 2012) megrendezése mintegy 3,5 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával járt. A párizsi szervezők viszont már a kezdetek kezdetén azt a célt tűzték ki, hogy a felére csökkentik ezt az értéket. Ilyen szempontból természetesen elsődleges fontossággal bírt, miként hozzák létre a sportesemények helyszíneit, hiszen a különféle stadionok, csarnokok, pályák kivitelezése önmagában is hatalmas mennyiségű szén-dioxid kibocsátását eredményezheti.
Ami pedig talán még ennél is fontosabb: kiemelt figyelmet kellett szentelni a költségek kordában tartásának. Az utóbbi évtizedek olimpiái esetében jellemző volt ugyanis, hogy a költségvetéseket alultervezték a rendezés társadalmi elfogadottságának feljebb tornázása érdekében, majd a NOB által támasztott szigorú követelmények és az időnyomás következtében a költségek csúnyán elszálltak. Az már biztossá vált, hogy e tekintetben Párizs sem teljesített jól, hiszen a rendezés összesített költsége több mint duplájára rúgott az eredetileg tervezettnek.
Ismerős helyszíneken
Párizs esetében a megoldás úgyszólván az utcán hevert. Figyelemreméltó módon a versenyhelyszínek csupán 5 százaléka volt új építésű, míg a fennmaradó 95 százalékot ideiglenes és meglévő létesítmények tették ki. Utóbbiak közt olyan jól bevált építményeket találunk, mint az 1998-as futball-világbajnokságra felhúzott Stade de France, a Paris Saint-Germain otthonául szolgáló Parc des Princes, a Stade Roland Garros teniszkomplexum, vagy a Vélodrome National kerékpárcsarnok.
Emellett a szervezők igyekeztek Párizs legfontosabb nevezetességei köré is elvinni a versenyeket, így a háttérben gyakran feltűnt például a Diadalív, a Concorde tér, a Louvre, vagy épp az Eiffel-torony. Mivel az itt rendezett vívó- és taekwondo-események szép magyar sikereket hoztak, a hazai sportrajongók valószínűleg jól emlékeznek az impozáns Grand Palais-ra is, mely az 1900-as megnyitás idején rendkívül előremutató megoldásokat vonultatott fel: akkoriban például újdonságnak számított a vasbeton alkalmazása, a központi kiállítótér üvegkupolája pedig 6000 tonna acél felhasználásával készült. A tervek szerint az épület a visszaalakítást követően már jövő tavasztól várja a fény városába látogató turistákat.
Gazdasági szempontból nem csupán azt kell meghatározni, hogy a végleges létesítményeket milyen célra hasznosítják a játékokat követően, de figyelembe kell venni a várható fenntartási költségeket is, hogy ne keletkezzenek pénztemetők. Jellemzően nagy dilemmát jelent, hogy a sportolók elszállásolását végleges vagy ideiglenes épületekkel oldják meg. Párizsban az előbbi mellett döntöttek: a város egyik rossz állapotú, kevéssé fejlett kerületében, a központtól északkeletre fekvő Seine-Saint-Denis negyedben felhúzott faluban a paralimpiai játékok végeztével lakóparkot, kollégiumot, szállodát, üzleteket és irodákat alakítanak ki, ráadásul a környéken tekintélyes méretű zöldterület is létesült. Az olimpiai falu egyik érdekessége, hogy az épületekben a hagyományos klímaberendezésekhez képest jóval gazdaságosabb és hatékonyabb távhűtéses rendszert alakítottak ki.
Kerékpár, metró, Szajna
Ami a közlekedést illeti, a létesítmények többsége jól megközelíthető közösségi közlekedéssel, hogy kiküszöbölhető legyen a legnagyobb környezetterhelést jelentő személygépkocsik használata, de rengeteg új kerékpárút is épült. Ráadásul a helyszínek jelentős része Párizs szívében kapott helyet, így a szurkolók akár gyalog is megtehették az utat ezek között.
A rendező város polgárai általában az olimpiai játékokhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokból profitálnak a legtöbbet, ami különösen igaz az agglomerációval együtt 13 milliós lakosságú Párizsra. Kötöttpályás közlekedési fronton például nem terveztek külön fejlesztésekkel az olimpiára, csupán előrehozták, felgyorsították a Grand Paris Express gyűjtőnéven emlegetett vasúti- és metróberuházáshoz tartozó egyes projekteket. Ennek keretében a város 14-es számú metróvonalának meghosszabbított szakasza nem egészen két hónappal a nyitóünnepély előtt nyílt meg. Ugyancsak jelentős tételt képviselt a büdzsében a Szajna megtisztítása, mely csillagászati összegeket (átszámítva nagyjából 550 milliárd forintot) emésztett fel, azonban – mivel a hírek szerint a projekt nem járt teljes sikerrel – kérdéses, hogy hosszú távon a rendszer mennyire lesz alkalmas a francia főváros szennyvízgondjainak enyhítésére.
Los Angeles viszi tovább a fenntarthatóság fáklyáját
A nyári olimpia a Los Angeles-i és brisbane-i játékok után legkorábban 2036-ban térhet vissza az öreg kontinensre, a stafétát átvevő kaliforniai nagyváros pedig már jelezte: fenntarthatóság szempontjából még Párizsnál is magasabbra kívánják tenni a lécet. Hasznosítható létesítményekből Los Angelesben sincs hiány, az viszont már meglepőbb, hogy motorizáció egyik fellegváraként ismert metropolisz nagyrészt autómentes olimpiát tervez. Mint a város polgármestere, Karen Bass a párizsi záróünnepélyt követő sajtótájékoztatón elmondta, ennek érdekében nemcsak a tömegközlekedési rendszer fejlesztésén dolgoznak, de a játékok idejére több ezer buszt fognak bérelni más amerikai városokból, az érintett területen működő cégeket pedig arra fogják ösztönözni, hogy a dugók elkerülése érdekében munkavállalóiknak tegyék lehetővé a home office munkavégzést az olimpia időszakában.
(Fotók: Paris 2024)
