Egy bő évtizeddel az 1889-ben megrendezett világkiállítás után a francia főváros 1900-ban ismét hasonló eseménynek adott otthont, mely a XIX. század vívmányainak megünneplése mellett a haladást állította középpontba. Ezek után aligha meglepő, hogy a központi kiállítótereként felépült Grand Palais (teljes nevén Grand Palais des Champs-Élysées) maga is előremutató építészeti megoldásokat vonultatott fel.
Ennek legpompásabb példája a központi csarnok acél-üveg dongaboltozata, mely 17.500 négyzetméteres felületével a mai napig Európa legnagyobb üvegmennyezetének számít. A 6000 tonnás acélszerkezet mellett érdemes megemlíteni, hogy a kivitelezés során az akkoriban még igencsak újdonságszámba menő vasbeton szerkezetekre is támaszkodtak.
Ennek fényében figyelemreméltó, hogy a kivitelezés mindössze három évet vett igénybe – igaz, ehhez 1500 munkás erőfeszítéseire volt szükség miután a tervpályázaton csak jókora késéssel sikerült kiválasztani a nyertes pályaművet. A feladatokat több részre osztották, és az épület különböző részleteit más-más szakemberek gondjaira bízták. Így Henri Deglane felelt az üvegboltozatos központi csarnokért, Albert Louvet a középső traktust alkotó, 17 méteres belmagasságú Salon d’Honneur galériáért, míg a napjainkban Palais de la Découverte néven ismert természettudományi múzeumrész építését Albert Thomas irányította. A projekt koordinációja Charles Girault feladata volt, akinek ezzel párhuzamosan a szomszédos – nevével ellentétben egyáltalán nem apró – Petit Palais építésén is rajta kellett tartania a szemét.
Magyar sikerek a Grand Palais-ben
Idén nyár óta a Grand Palais már nemcsak kivételes kulturális és építészeti értékei miatt, de nagyszerű sportsikerek helyszíneként is élhet emlékezetünkben. A párizsi nyári játékok első hetében a különböző vívószámokon keresztül ismerkedhettünk a kivételes versenyhelyszínnel. Itt született meg az olimpia első magyar érme is, amikor Muhari Eszter az egyéni párbajtőrverseny bronzmérkőzésén felülkerekedett észt ellenfelén. Négy nappal később a magyar férfi kardcsapat (Gémesi Csanád, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron) szerzett szépen csillogó ezüstérmet, majd a vívóversenyek megkoronázásaként az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely összeállítású párbajtőrcsapatunk végletekig kiélezett döntőben szerezte meg a magyar küldöttség második aranyát. A vívás hagyományosan magyar sikersportágnak számít, ám ugyanez aligha mondható el a taekwondóról – épp ezért volt hatalmas szenzáció és igen kellemes meglepetés, hogy a mindössze 18 éves Márton Viviana lehengerlő teljesítményével aranyérmet nyert a női 67 kg-os súlycsoportban.
Beaux-Arts ékszerdoboz
A végeredmény igazi építészeti „vegyesfelvágott” lett, hiszen a szecessziós jegyeket viselő acél-üveg szerkezet körül a homlokzatok a városképhez illeszkedő neoklasszicista stílusban épültek fel, így hozva létre a XIX. század második felének Franciaországában oly népszerű Beaux-Arts építészet egyik gyöngyszemét. A Szajna és a Champs-Élysées sugárút által közrefogott Grand Palais ünnepélyes megnyitására végül a világkiállítás harmadik hetében, 1900. május 1-én került sor, melyről egy jelenleg is látható emléktábla tanúskodik az egyik sarokpárkányon.
Ma már furcsának tűnhet, de az épület megítélése sokáig igen vegyes volt: egy korabeli hírlap vitriolos tollú kritikusa például hatalmas cethalhoz hasonlította, mely szánalmas módon, partra vetve vergődik a Szajna mellett. Az ellenérzések olyannyira nem akartak szűnni, hogy a francia építészet egyik legnagyobb alakja, Le Corbusier még az 1960-as években is a lebontás mellett kardoskodott, hogy a Grand Palais helyét egy modern múzeum foglalhassa el.
Bár az eredeti tervek úgy számoltak, hogy a világkiállítás után a művészeteké lesz a főszerep a palota falai között, az egyéb rendezvények szervezői is hamar felismerték a hatalmas, világos terekben rejlő lehetőségeket. Így szerveztek itt autószalonokat, állítottak ki repülőgépeket, lakberendezési tárgyakat, háztartási gépeket – sőt, még lovassport-versenyek rendszeres helyszínéül is szolgált. A hatalmas üvegtető a villanyvilágítás előtti korszak jellegzetessége, hisz ekkor még elengedhetetlen volt a természetes fény. Ehhez képest a sors iróniájaként egy alkalommal villanykörtéket is bemutattak a kiállítótérben.
Viharos évtizedek
Közben a történelem se mindig bánt kesztyűs kézzel az épülettel. Az első világháború alatt, mikor a művészetek érthető módon háttérbe szorultak, falai közt katonai kórházat rendeztek be, a második világégés alatt pedig a megszálló német hadsereg többek közt tehergépkocsik telephelyeként használta. A Párizs felszabadításáért vívott harcok közben a francia ellenállók itt rendezték be főhadiszállásukat, aminek egyik sajnálatos mellékhatásaként a visszavonuló németek harckocsival lőtték a palotát.
Az üveggel fedett központi kiállítótér csupán 1975-ben kapott műemléki védettséget, a teljes védettség pedig egészen 2000-ig váratott magára. Hihetetlen módon a Grand Palais korábban sosem esett át átfogó restauráláson, csupán az üvegcsarnok és a Szajna felőli alapzatot újították fel. Utóbbira azért volt szükség, mert a folyó közelsége, az üledékes talaj és az alapozáshoz használt tölgyfa cölöpök már a kivitelezés közben is problémákat okoztak, a süllyedésből eredő problémák pedig az azóta eltelt 124 évben folyamatosan komoly fejtörést okozott a mérnököknek.
Nyitás már jövőre
A Grand Palais üzemeltetéséért felelős állami szerv, a Réunion des Musées Nationaux-Grand Palais (RMN-GP) végül a Chatillon Architectes építészirodát bízta meg a teljeskörű felújítási projekt lebonyolításával, melynek költségei várhatóan 212 millió euróra rúgnak majd. Mivel már 2017 őszén eldőlt, hogy idén Párizs rendezi a nyári olimpiai játékokat, a restauráció ütemtervét is ennek megfelelően állították össze.
Mielőtt az épületet 2021-ben lezárták volna a látogatók elől, az iroda munkatársai több mint 3000 eredeti tervrajzot digitalizáltak, hogy a munka folyamán háromdimenziós modellekre és más high-tech megoldásokra támaszkodhassanak. Persze így sincs egyszerű dolguk, hiszen több mint 50 vállalat és mintegy 200 alvállalkozó tevékenységeit kell folyamatosan, napi szinten összehangolniuk. A felújítás első fázisa a tervek szerint fejeződött be, így idén júliusban átadhatták a főhajót a sportversenyek szervezőinek. Ha továbbra sem jut porszem a felújítás gépezetébe, a Grand Palais 2025 tavaszától várja majd a látogatókat – Párizsban járva alighanem érdemes lesz felkeresni
(Fotók: Chatillon Architectes, Paris 2024)
