Az E39 jelű autóút Norvégia egyik legfontosabb közlekedési folyosójának számít, mivel a Skandináv-félsziget délnyugati partvidékén végigfutva összekapcsolja Trondheimet, Bergent, Stavangert és az ország más fontos kikötővárosait. A közlekedést azonban nehézkessé teszi, hogy ha valaki végig szeretne hajtani a teljes autóúton az északi végpont Trondheim és a déli végpont Kristiansand között, az 1330 kilométeres táv megtétele során – a napjainkig megépült számos híd és alagút ellenére is – összesen hét ponton kell kompra szállnia. Közülük is hírhedt a Bokna-fjord átkelője, ahol az időjárás a hosszú északi telek alatt igencsak megnehezíti, sőt, néha akár teljesen el is lehetetleníti a hajózást, ezzel megakasztva Norvégia egyik fontos közlekedési ütőerének forgalmát. Logikus volt tehát állandó átkelőt kialakítani, ám híd épp az időjárás és a nagy távolság miatt nem jöhetett szóba.
Nagy projekt nagy nehézségekkel
A projektre hosszas előkészületeket követően végül 2017 közepén bólintott rá a norvég parlament, és 2018 januárjában meg is kezdődhetett a kivitelezés az első ünnepélyes robbantással az egyik majdani alagútportál közelében.
Az öröm azonban nem tartott sokáig: mindössze másfél év után kisebb botrányt okozott, hogy a Kvitsøy szigetére vezető oldalági alagútra beérkezett legalacsonyabb ajánlat is 1 milliárd norvég koronával (kb. 35 milliárd forinttal) volt magasabb a becsült összegnél. Az ennek nyomán felülvizsgált költségvetés a kivitelezés költségeinek elszállását mutatta, ezért a norvég kormány 2019 októberében azonnali hatállyal felfüggesztette a pályázatokat, és kezdetét vette a munka komplett újragondolása.
E folyamat olyannyira elhúzódott, hogy a főbb szerződések közül az elsőt 2022 végén, az utolsót pedig csak idén nyáron köthették meg. Ezzel párhuzamosan természetesen a befejezési határidő is mind jobban kitolódott: az eredetileg tervezett 2026-os dátum helyett a megrendelő jelenleg 2033-as átadással számol – ha nem merülnek fel további akadályok.
Dupla világrekord készül
A 2033-as céldátum nem véletlen, mivel az átfutási idő arányban áll a projekt léptékével és összetettségével. A főalagút mindkét járata 10,5 méter átmérőjű lesz, hogy biztonságosan átvezethesse a 2×2 sávos autóutat a fjord alatt. Ehhez a számítások szerint 8,5 millió köbméter kőzetet kell megmozgatni, a fejtés pedig a helyi geológiai viszonyok miatt jobbára robbantással történik. Norvégiában híresen nagy hangsúlyt fektetnek a különféle infrastrukturális projektek fenntarthatóságára, és nincs ez másképp a Rogfast esetében sem. Ezt jelzi az is, hogy a kitermelt kőanyagot tengerparti területek felöltésére és más természetvédelmi célokra használják fel.
Miután az alagút legmélyebb pontja 392 méterrel fekszik majd a tengerszint alatt, a Rogfast lesz a világ legmélyebb közúti alagútja. Tervezési szempontból Külön kihívást jelentett, hogy a forgalom zavartalansága érdekében a főalagút maximális hosszesését 5 százalékban határozták meg, míg a Kvitsøy-leágazás esetében a határérték 7 százalék.
Mint említettük, a Rogfast 27 kilométeres hossza is Guiness-rekordot ér majd a közúti alagutak mezőnyében. Érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi csúcstartó is Norvégiában található: az 1995 és 2000 között épült Lærdal-alagút az E16 jelű főútvonal egy 24,5 kilométeres szakaszát vezeti át Filefjell hegyei alatt, ezzel közvetlen közúti kapcsolatot teremtve az ország két legnagyobb települése, Oslo és Bergen között.
Napi 6000 jármű
Jelenleg tervezett 22 milliárd norvég koronás (nagyjából 770 milliárd forintos) költségével a Rogfast-átkelő korántsem olcsó mulatság, ám a kiegészítő fejlesztésekkel együtt körülbelül 11 órát faraghat le az E39-es út két végpontja közti menetidőből. Ennek köszönhetően úgy becsülik, az alagúton naponta mintegy 6000 jármű hajt majd át, így az útdíjakból befolyó összeg elegendő lesz a költségek mintegy 60 százalékának fedezésére. A fennmaradó összeget a norvég kormány saját forrásokból biztosította.
Fotók: Statens Vegvesen (Norvég Állami Közútkezelő)