Amerika kontra Európa
Ahogy sok más építőgépről is elmondható, a mai kotró-rakodók evolúciójának kezdete a 2. világháborút követő fellendülés éveire tehető, amikor a gyártók a hadigazdálkodás után végre szabadon dolgozhatták ki az építőipar igényeihez leginkább passzoló eszközöket. Bár a kotró-rakodókat sokan a JCB márkával azonosítják, a kezdetek kezdetén párhuzamosan folyt a fejlesztés az Atlanti-óceán két partján. Az első hidraulikus árokásó szereléket 1948 áprilisában dobta piacra a Wain-Roy vállalat az Egyesült Államokban, hogy a következő hat évben nagyjából 7000 példányt értékesítsenek Ford Model 8N traktorokra építve.
Ezzel szinte egyidőben az apró garázscégként indult brit JCB is megkezdte a hasonló eszközök árusítását, majd 1953-ban a vállalat rochesteri üzeméből kigördült az első olyan gép, mely kialakításában már valóban emlékeztet a mai kotró-rakodókra, és ezzel kezdetét vette a kategória – és egyben Joseph Cyril Bamford vállalkozásának – sikertörténete. Azonban mindenképp meg kell említenünk a Case nevét is, ugyanis 1957-ben az amerikai gyártó 320-as modellje volt az első olyan kotró-rakodó, melynek minden elemét házon belül tervezték és gyártották, ráadásul a kotró- és rakodógém a hordozójárművel egy egységet alkotott, vagyis nem volt eltávolítható.
Az alábbi galériában a JCB gyári múzeumában készített fotóinkból válogattunk:
Az útkeresés évei
Kezdetben persze minden gyártó traktorok alapjára fejlesztette saját termékeit, de viszonylag hamar kiderült, hogy mezőgazdasági és építőipari területen nagyon eltérő elvárásoknak kell megfelelni, így a kotró-rakodók fokozatosan eltávolodtak az agráriumban honos rokonaiktól – jóllehet, a hasonlóság külsőre ma is elég egyértelmű, aminek egyik mellékhatásaként sokan (egyébként helytelenül) traktorkotróként hivatkoznak a szóban forgó építőgépekre.
A 70-es éveket sok gyártónál az útkeresés jellemezte – érdekesség, hogy többen is próbálkoztak inkább a homlokrakodók irányába mozdulni, és törzscsuklót alkalmazni, de a megoldás nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert túlbonyolította és ezzel drágává tette az alapvetően egyszerű szerkezetet. Azonban a piac üde színfoltjaként néhány kisebb vállalat (például az olasz VF Venieri) még ma is kínál csuklós változatokat. Végül a kotró-rakodók ma is jellemző formája nagyjából a 80-as évekre alakult ki, idén pedig pont 40 éve annak, hogy megjelent a JCB zászlóshajójának számító 3CX modell. Sikerét mi sem jellemzi jobban, mint hogy a britek legnagyobb példányszámban értékesített gépe lett, a 3CX modellnév pedig a mai napig velünk maradt.
Ennek ellenére dőreség lenne azt állítani, hogy a hasonló munkagépek fejlődése megtorpant. A hagyományos elöl kicsi, hátul nagykerekű konfiguráció mellett például egyre elterjedtebbé válnak az egyforma átmérőjű kerekekkel szerelt modellek, melyek nagy előnyei közé tartozik az összkerék-kormányzás és a kedvezőbb közúti menettulajdonságok. Emellett motorok terén is mindig van feljebb: hogy mást ne említsünk, az utóbbi 10-15 évben radikálisan lecsökkent a dízelmotorok károsanyag-kibocsátása, de kísérleti jelleggel már hidrogénüzemű kotró-rakodó is készült.
40 helyett 160 km/h
A JCB-től sosem álltak távol a látványos marketingfogások, ha gépeik népszerűsítéséről volt szó. 1988-ban ez odáig „fajult”, hogy V8-as Chevrolet-motort építettek egy alaposan átalakított és megerősített gépvázba, mellyel Malcolm Grindey tesztpilóta kápráztatta el a Formula-1 Brit Nagydíj nézőközönségét. A bizarr gépszörny végsebessége elérte a 160 km/h-t.
Egymillió
A JCB idén január végén ünnepelte egymilliomodik legyártott kotró-rakodóját. Mint ebből az alkalomból a cég felidézte, az első teljes modellévben mindössze 35 gép készült, majd az első 50.000 példány eléréséhez több mint 20 esztendőre volt szükség. A félmilliós álomhatárhoz 59 év kellett, ezt követően viszont csak alig több mint egy évtizedbe telt a második félmillió JCB kotró-rakodó legyártása, ami a gépkategória népszerűségéről is sokat elárul. A jubileumi gép egyébként egy 4CX, mely az alkalomhoz illően speciális festésmintát kapott, és vélhetően a gyár rocesteri múzeumának gyűjteményét gazdagítja majd.
(Fotók: JCB, Case, VF Venieri)
