Az év épülete
Tenerife szigetének északi részén, San Cristóbal de La Laguna városában épült fel a Szent Megváltó templom és közösségi központ, mely az idei évben elhódította a rangos díjat. Bár gyakori vélekedés, hogy templomot tervezni viszonylag hálás feladat, Fernando Menis munkáját látva nem ez jut először az eszünkbe.
A templomot, közösségi központot és közösségi teret magába foglaló együttes a Las Chumberas nevű elhanyagolt városnegyed rehabilitációjának egyik kulcseleme. Amellett, hogy fontos találkozási ponttá vált a helyi lakosok számára, a díj odaítélésekor azt is kiemelték, hogy a projekt teljes egészében adományokból valósult meg.
A tervező nem csupán korunk divatja miatt döntött a beton mellett: az épület vizuálisan rímel a környékbeli vulkanikus természeti formákra, de a belső tér akusztikájában is meghatározó szerephez jut – olyannyira, hogy a Szent Megváltó templomának akusztikája vetekszik egy operaházéval, szónoklatokhoz és énekhez egyformán ideális. A minimalista épületbelső meghitt miliőjét eközben a résszerű nyílásokon beszűrődő napfény dominálja, és a kereszt motívumok annak ellenére sem közhelyesek, hogy katolikus templomról van szó. Napszaktól függően a bejutó fény más-más részeket világít meg, ennél fogva a belső tér egészen más hatást kelt például délelőtt, délután vagy alkonyatkor.
A belső falak egy része hagyományos látszóbeton, míg más felületekhez a betont vulkanikus kőzetekkel keverték az érdes hatás eléréséhez. Hovatovább, a beton helyben készült, olcsó, tartós és az épület energiahatékonysága szempontjából is előnyös.
Az év tervezett projektje
A fél magyarországnyi területű Bhutánban épülő Gelephu Nemzetközi Repülőtér az ország második jelentősebb légikikötője lesz. A tervek szerint 2029-ben megnyíló létesítmény sűrű, szubtrópusi erdők és zord hegyek gyűrűjében épül az indiai határ közelében.
A megnyitást követően a reptér napi 120 járatot fogad és indít majd, de az építtető folyamatos bővülésre számít: várakozásai szerint az éves utasforgalom 2040-re eléri majd az 1,3 millió főt, 2065-re pedig az 5,5 millió főt.
A terminál rácsos, rombuszok által dominált szerkezete helyben kitermelt fából készül, és hagyományos butáni fafaragások díszítik, de a helyi mondavilág által ihletett festett felületek is a spirituális-tradicionális vonalat erősítik.
Átgondolt alaprajzával a terminálbelső a felhasználói élményre és a hatékony üzemeltetésre van kihegyezve, amiben önmagában még nem lenne semmi pláne. Itt a fő attrakció az lesz, hogy a tervező (a dán BIG-Bjarke Ingels csoport) őshonos növényfajokat állított középpontba – még lombkoronasétányok is helyet kapnak, ami nem gyakori elem egy reptéren. Az sem utolsó, hogy az ablakokon át a Himalája hegyláncának látványában lehet gyönyörködni.
Az év belső tere
A kategóriagyőzteshez nem kell messzire utazunk, hiszen Grazban, a magyar határtól 50 kilométerre található. A helyi Egyetemi Kórházban áll a páciensek, dolgozók és látogatók rendelkezésére a díjnyertes Fraktál kápolna, melynek belső tere ún. biofilikus elemeket (természetes anyagok, természetes fény és organikus formák) vegyít fraktálokra emlékeztető mintákkal, ezzel a mindössze 35 négyzetméteres helyiség a vallás és a tudomány metszéspontjában áll.
Talán a leglényegesebb jellemzője, hogy a kápolna minden részlete a stresszmentességet, a megnyugvást sugározza, vagyis tökéletes, ha valaki el kíván vonulni a kórház nyüzsgésétől, a külvilág zajától. A kisebb belmagasságú előtér a 8 méter magas központi részbe vezet, ami egyszerre lenyűgöző és hat nyugtatólag az emberre.
A kápolnát övező perforált panelek mögött rejtették el az épületgépészeti és egyéb funkcionális elemeket, de a rajtuk átszűrődő természetes és mesterséges fény a belső tér hangulatát is meghatározza.
A terveket az amerikai INNOCAD építésziroda készítette el, melynek során az Oregoni Állami Egyetemmel működtek együtt a fraktálminták létrehozásáért. Kutatások szerint a fraktálok végtelenül komplex geometriai alakzatainak látványa akár 60 százalékkal csökkentheti a stressz szintjét – az ezirányú kísérleteket eredetileg a NASA indította útnak, mikor azt vizsgálták, mi hathat nyugtatólag az űrhajósokra feszült helyzetekben.
Hogy a panelek mintái maradhassanak középpontban, az anyagok egyszerűek: a padlót és a plafont fával burkolták, ahogy fából készültek a berendezést kitevő padok is, a tér közepén helyet kapott oltárt pedig egy diófa tönkjéből alakították ki. Többek közt ennek köszönhető a kápolna meleg, természetes atmoszférája.
(Fotók: WAF, BIG-Bjarke Ingels)
