A szabadkígyósi kastély 1875 és 1879 között Ybl Miklós tervei alapján épült eklektikus, neoreneszánsz stílusban. Wenckheim Krisztina kérésének megfelelően annyi ablaka volt, ahány nap van egy évben, annyi szobája, ahány hét és annyi bejárata, ahány évszak.
A rekonstrukció során megújult a főépület földszintje, a pince egy része, a főlépcsőház és a kilátótorony, valamint a főépület közvetlen környezete. Restaurálták a falfestéseket, a padló- és falburkolatokat, felújították a tetőt és homlokzatot, valamint közműfejlesztést is végeztek.
A szabadkígyósi kastély korának egyik legmodernebb épülete volt. A házon belüli vízvezetéket az 1820-as években kezdtek el építeni, a pincében elhelyezett gőzgép pumpálta fel a toronyba a vizet, onnan került a vasból készült csővezetékbe, amely a kastély szobáit, valamint a parkot és az istállót is ellátta vízzel.
A kastély fűtését vaskályhákkal, légfűtéssel oldották meg. A kazánokat az alagsorban helyezték el, onnan légcsatornákon vezették a meleg levegőt a padló közelében, később a fejmagasság fölé helyezett rácsos nyílásokon keresztül a fenti helyiségekbe.
A 19. század első évtizedeiben a világítás hagyományos formái – gyertya, olajlámpa – mellett megjelent a gáz. A kastély földszinti folyosóját világítóudvarok látták el fénnyel, a kastély körül egykor gázlámpák világítottak. A világítógázt gázházban fejlesztették a konyha épülete mögött.
A pincébe kisvasút segítségével szállították be a terményeket az uradalomból, amelyeket a pincerendszeren belül kialakított éléskamrákban, boros és veteményes pincékben, gyümölcstartókban helyeztek el.
Forrás: Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram/MTI
