Köztudott, hogy a mostani gazdasági helyzet sok problémát okoz a vállalkozásoknak. Miként csapódik le mindez az építőgép-kereskedőknél, köztük a TERRA Hungáriánál?
Az első dolog, amit meg kell említenem, hogy a gépek beérkezésével kapcsolatban változatlanul erős bizonytalanságot tapasztalunk, vagyis a szállítási határidők meghosszabbodtak, kiszámíthatatlanná váltak. Ez a jelenség velünk van már egy ideje, az oka pedig több tényezőre vezethető vissza. Egyfelől még mindig fennáll az alapanyaghiány, mely nemcsak a mi ágazatunkat sújtja. Ehhez társul – bár a két jelenség nyilvánvalóan nem független egymástól – a szállítási láncok megszakadása, összetöredezése. A távolabbi gyártóbázisokról érkező nagyobb részegységek, például fülkék, hidraulika-alkatrészek, motorok leszállítása nehézkessé, bizonytalanná vált, de ide sorolhatjuk akár az olyan termékeket is, mint az olaj vagy a gumi.
Milyen lépéseket tesznek a piaci szereplők annak érdekében, hogy úrrá legyenek ezen a problémán?
Számos gyártónál figyelhető meg, hogy a távol-keleti üzemekből igyekeznek a termelést legalább részben Európához közelebbi helyszínekre átszervezni, így csökkentendő a kitettségüket ezeknek a szállítási nehézségeknek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a globalizáció mintha némileg visszájára látszana fordulni. Ez teljesen logikus válasz azokra a gondokra, amik a mostani bizonytalanság hátterében meghúzódnak.
Ebből akár Magyarország is profitálhatna, hiszen személyautók összeszerelésében már szinte nagyhatalomnak számítunk. Nem tervezik építőgép-márkák is hazánkba telepíteni a gyártásukat?
Jelenleg nem tudni ilyen tervekről. Bár a magyar munkaerő viszonylag olcsónak mondható, e téren is folyamatosan zárkózunk fel Nyugat-Európához. De ami még ennél is fontosabb: továbbra is munkaerő-hiánnyal küzd az ország, kiváltképp képzett szakemberek tekintetében. Nem csoda, hogy a közelmúltban bejelentett nagy autóipari beruházások is Kelet-Magyarországon valósulnak meg, ahol lehet számolni az Ukrajnából és Romániából érkező munkavállalókkal is.
A szállítási határidők bizonytalanságán túl mit éreznek a vevők a jelenlegi válságból?
Sajnos azt kell mondanom, hogy folyamatos komoly áremelésekre kényszerülünk. Természetesen ez a jelenség nemcsak az általunk forgalmazott JCB-gépeket, de az összes többi gyártó termékeit is érinti. A korábbi éves, esetleg féléves, néhány százalékos emelések helyét mára rendszeresebb és nagyobb mértékű árnövekedés vette át, amihez persze hozzájárul az euró és a dollár jelentős erősödése is a forinthoz képest.
A gépbérleti piac esetleg kompenzálja valamelyest az értékesítéseket?
Normál esetben az a tendencia figyelhető meg, hogy az újgép-eladások visszaesésével párhuzamosan meg szokott ugrani a bérleti igény. Ugyanis ha a vállalkozók bizonytalannak látják a helyzetet, sok esetben inkább nem ruháznak be gépekbe, viszont a megbízásokat mindenképp el kell végezniük. Ezzel szemben
Ráadásul korábban pörögtek a beruházások, így a gépflották is erre lettek méretezve, tehát a munka mennyiségének csökkenésével jelentős szabad kapacitások alakultak ki a piacon.
Mi a helyzet eközben az építőgép-közbeszerzésekkel? Innen lehet esetleg megrendelésekre számítani?
A közbeszerzések egyébként se képviselnek jelentős szeletet a piacból. Ezen kívül problémát jelent az is, hogy a verseny ezen a területen kizárólag az árra korlátozódik, míg a műszaki szempontok szinte teljesen háttérbe szorulnak. Szó se róla, teljesen helyénvaló dolog, ha az állam óvatosan bánik az adófizetők pénzével, de épp ezért kellene górcső alá venni a gépek műszaki hátterét is. Ugyanis ha megnézzük egy-egy munkagép üzemeltetési költségeit az élettartamra vetítve, egy prémium márka terméke sokszor jobban jön ki az összehasonlításból. Vagyis a puszta ár helyett véleményem szerint inkább ár-érték arányban kellene gondolkozni, ahogy ezt sok nyugat-európai országban már felismerték.
Látszik az is, hogy a magyar kormány épp felülvizsgálja az infrastrukturális nagyberuházásokat, de a részleteket még nem lehet tudni. Része ez is a bizonytalanságnak, amiről már szót ejtettünk?
Valóban, jelenleg még nem tiszta, milyen irányba mozdulnak el és mekkora hangsúlyt kapnak az állami infrastrukturális projektek. Mindenesetre ezek mellett van néhány nagyobb magánberuházás is, például a BMW üzeme és a CATL nemrég bejelentett akkumulátorgyára Debrecenben.
Évekkel ezelőtt még az volt jellemző, hogy a vállalkozások híján voltak a megfelelő hatékonyságnak és gépesítettségnek, ez viszont mára jócskán megváltozott.
Ezek szerint javul a magyar építőipar hatékonysága, amire még néhány évvel ezelőtt is rengeteg panasz volt?
Egyértelműen. A hagyományos kézimunka helyét egyre gyakrabban veszik át a korszerű gépek, ami mögött az áll, hogy napjainkban már a legkisebb vállalkozások is megengedhetnek maguknak egy-egy kisebb munkagépet. Jórészt ez pörgeti a minikotró-értékesítések drasztikus emelkedését, mely évről évre 50 százalék fölött alakul.
Ez az emelkedés idén is kitartott?
Igen, 2022 első félévében még egyértelműen megfigyelhető volt a piacon ez a tendencia. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy volt honnan javulni, mivel korábban a minikotrók finoman szólva sem számítottak elterjedtnek Magyarországon.
A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy az idei első félévben 500 fölötti darabszámmal 66 százalékos növekedés jellemezte a minikotrók piacát, vagyis megeshet, hogy év végére túl fogjuk lépni az ezres darabszámot. Ezzel az értékesítések két és félszeresen szárnyalják túl a hagyományosan erős kotró-rakodók és másfélszeresen a mezőgazdasági alkalmazás miatt fajsúlyos teleszkópos rakodógépek által produkált adatokat.
Ha már minikotrókról esett szó: talán ebben a kategóriában jelent meg mostanában a legtöbb elektromos munkagép a zöld átállás jegyében. Magyarországon mennyire keresettek ezek a modellek?
Úgy látom, egyelőre még meglehetősen szkeptikusak az ügyfelek, az elektromos személyautókkal kapcsolatban gyakran elhangzó kételyek a mi ágazatunkban is éppúgy jelen vannak. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy hazánkban nagyon kevés olyan terület van, ahol igazán szükség lenne a zéró emissziós gépekre – talán bizonyos élelmiszeripari-raktározási alkalmazásokat tudnék említeni. Ráadásul az előírások szigorodásából adódóan mára a dízelmotorok is elképesztően tiszták lettek, arról nem is szólva, hogy az elektromos gépek ára még mindig jóval magasabb, mint hagyományos társaiké. A mi árérzékeny piacunkon per pillanat még nem áll fent komoly fizetőképes kereslet a villanymotorral hajtott építőgépekre.
Egyébként az a véleményem, hogy – bár hatalmas fejlődés ment végbe e téren az elmúlt évtizedben – az akkumulátor-technológia még mindig komoly korlátokat szab a munkagépekben történő alkalmazásnak. Élen a JCB-vel, néhány gyártó komolyan elkötelezte magát a hidrogénhajtás fejlesztése iránt is. Ugyan sokkal inkább az alapoktól kellett elkezdeni a technológiák kidolgozását, mint az elektromos hajtás esetében, a JCB-nél már létezik egy hidrogénnel működő kotró-prototípus. Senki nem lát a jövőbe, de lehet, hogy a hidrogénhajtásban nagyobb potenciál van, ha építőgépekről beszélünk.