Gustave Eiffel mérnök talán nem gondolta, hogy a róla elnevezett hatalmas acéltorony egyszer majd a francia főváros ikonikus jelképévé válik. A tornyot az 1889-es párizsi világkiállításra készítették, az eredeti tervek szerint pedig a kiállítás után le is bontották volna. Érdekes, hogy végül azért is menekülhetett meg, mert az akkoriban újdonságnak számító távíróhoz antennáinak az elhelyezésére megoldást. A I. világháború során a torony „segítségével” csípték el a rádióadásokat és fejtették meg a kódolt üzeneteket.
Az Eiffel-torony építése
Eiffel és munkatársai már 1884 végére elkészítették egy 300 méter magasságú torony tervét. Majd 1886-ban tervpályázatot írtak ki az 1889-es párizsi világkiállításra. Az esemény célja az volt, hogy átfogó képet adjon az ipari fejlődésről. Száz pályázat érkezett, végül a beérkezett munkák közül Eiffelét választották ki, és azt a feltételt szabták, hogy a tornyot alig két év alatt kell felépítenie, így igazi kihívássá vált a kivitelezés.
A torony építése igencsak heves ellenkezést váltott ki egyesekből. Rögtön a munkálatok megkezdése után, 1887 januárjában megjelent a „művészek tiltakozása” az építmény ellen, amelyet a kor jelentős személyiségei írtak alá, Eiffel azonban kitartott a tervek mellett és nem engedett háborgó hangoknak.
A torony építésének ideje pont egy „kísérletezős” korszakra tevődött, számos országban próbálkoztak már több száz méter magas épületek építésével, azonban ezek a vállalkozások nagyrészt kudarccal végződtek. Ekkor jött Gustave Eiffel és bebizonyította a világnak, hogy bizony, lehet ilyen épületet építeni.
A szűk határidő miatt a torony hihetetlen sebességgel épült. Havonta 12 méterrel nőtt a magassága. Az elemek a Levallois-Perret-i üzemben készültek, és onnan szállították a helyszínre, így az építkezésen csupán az elemek összeszerelése folyt.
Gyorsan haladt az építés
A kivitelezést tovább nehezítette, hogy a munkálatokat ellenőrző vállalkozónak az építkezés munkásainak sztrájkjával is szembe kellett néznie, mert a veszélyes körülmények között végzett munka bére nem volt összhangban a vállalt veszély mértékével. Végül Eiffel, a szigorú határidő miatt elfogadta és megadta az akkoriban túlzóan magasnak számító béreket. A második emeletet 1888. július 14-én sikerült felhúzniuk, végül 1889. március 31-én fejezték be a harmadikat.
Munkások a magasban
Az építkezést technikai vakmerőség, és kiemelkedően gyors végrehajtás jellemezte miután megoldódtak a vitás kérdések, ennek köszönhetően két év elteltével felavathatták a tornyot.
Nagy torony, nagy számok
A torony, pontos műszaki rajzok alapján félmillió csavarból és tizenötezer fém elemből állt össze. Az építmény vált a világ legmagasabb tornyává, ettől a címtől a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítése fosztotta meg. A torony alsó íve tizenhat pilléren áll. A világkiállítás ideje alatt az első emeleten egy éttermet rendeztek be, ami Párizs első számú vendéglőjévé vált. A torony egyébként a felépülése után a csalók látókörébe is bekerült, erről egy külön cikkben be is számolunk.
Az Eiffel-torony végül 26 hónap alatt készült el, összmagassága elérte a 324 métert, ebből maga a torony 300 méter, rászerelve 24 méterre magasodik egy adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 méter magasban van.
A torony tömege 10 100 tonna, és 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, az eredeti tervek szerint átmeneti jelleggel. Felületének karbantartásához évente nagyjából 10 tonna festék használnak fel. A világkiállítás ideje alatt két millió érdeklődő kereste fel az Eiffel-tornyot. Eiffel ikonikus művét 1964-ben nyilvánították műemlékké.
