Így élünk a világ körül! – háztípusok a Föld nevű bolygón

A történelem során az emberek mindig olyan otthonokat építettek maguknak, amelyhez rendelkezésre álltak az alapanyagok és amelyek illeszkedtek a környezetükhöz. Persze, számított még a hozzáférhető eszközök tára és az uralkodó időjárás is – így aztán nem csoda, ha a világ egyes részein egészen eltérő stílusú otthonok készültek.

Úgyhogy érdemes egy kis felfedezőútra indulni – még ha csak virtuálisan is -, és feltárni az emberi kreativitás és alkalmazkodóképesség mélységeit.

BARLANDLAKÁSOK (MARMATA, TUNÉZIA)

A homokkőbe vájt otthonokban egész évben kényelmesen elélhetett a család a tunéziai Matmatában. A helyiségek egy központi udvar körül helyezkednek el és összekötő folyosók egész hálózatával kapcsolódnak egymáshoz – így védelmet adnak a sivatagi szelek és az égető észak-afrikai napsütés ellen is. Manapság a lakásokból sok helyen barlangszálló lett – olykor igencsak exkluzív szolgáltatásokkal, borsos áron.

RONDAVEL – KEREK KUNYHÓ (LESOTHO, DÉL-AFRIKA)

Dél-Afrikában a rondavelek – vagyis a kerek alaprajzú, egyetlen helyiségből álló kunyhók a legközkedveltebbek, mert ezeket könnyedén fel lehet húzni az ott rendelkezésre álló anyagokból. Hagyományosan a rondavelek, akárcsak az igluk, átmeneti vadászszállásokként szolgáltak. Ma olyan emberek építenek kerek alaprajzú házakat, akik elkötelezettek a hely- és energiatakarékosság mellett.

CÖLÖPHÁZ (KAMBODZSA, DÉLKELET ÁZSIA)

Délkelet-Ázsiában gyakoriak a kiadós esőzések, így érthető, ha egész falvakat építenek cölöpökre, hiszen csak ezen a módon tudják megvédeni a lakosok magukat és családjaikat az áradásoktól. Az sem elhanyagolható előny, hogy így a kígyók és a rovarok egy része sem jut be a lakótérbe. A cölöpházak tetőzete kifejezetten lejtős, így az esővíz anélkül lecsoroghat róla, hogy komoly kárt tenne az ingatlanban. Bár elsősorban Délkelet-Ázsiára jellemzők ezek az épületek, a nyugati féltekén is találni cölöpházakat – főleg ott, ahol gyakoriak a hurrikánok. Nyugaton az első ilyen házakat vélhetően Amerika őslakos törzsei építették.

JURTA (KIRGIZISZTÁN, KÖZÉP-ÁZSIA)

A jurták tulajdonképpen hordozható sátrak, amelyeket hagyományosan állatbőrökből építették és a közép-ázsiai törzsek évszázadokon át éltek bennük. Míg a múltban ezek átmeneti otthonokként szolgáltak a vándorló életmódot folytató népek körében, addig a modern építési módszereknek és az új építési anyagoknak hála ma már állandó otthonként is megállják a helyüket.

FÖLDALATTI HÁZAK (COOBER PEDY, AUSZTRÁLIA)

A dél-ausztráliai város, Coober Pedy nemcsak úgy híresült el, mint a világ opálfővárosa. Legalább ilyen híres a földalatti különleges otthonairól is. A feltételezések szerint ezek az otthonok a homokviharok és a tűző nap ellen adtak védelmet – a nyári hőmérséklet gyakran felkúszik 45 Celsius fokra is. A város lakosságának fele – beleértve egy múzeumot, templomot és még egy szállodát is – a föld alatti életmódra rendezkedett be.

IGLU (BAFFIN SZIGET, KANADA)

Bár manapság már nem olyan gyakoriak, az igluk jól funkcionáló átmeneti otthonként szolgáltak. Az összenyomott, jól szigetelő hóból épített jeges épületek képesek voltak melegen tartani a bennük meghúzódó embereket: kívül tartották a jeges szeleket és egy kisebb tűzrakásnak is védelmet adtak.

Ha az inuitok történelmében és kultúrájában fontos szerepet betöltő iglut akarunk manapság látni, a kanadai Baffin Szigetre vagy Észak-Amerika hóborította területeire kell ellátogatnunk.

APRÓ KUNYHÓK (PORTLAND, OREGON)

Valódi mozgalommá szerveződtek az utóbbi években az apró házak szerelmesei, akik standard méretű otthonaikat sokkal kisebb alternatív megoldásra cserélték. Az oregoni Portlandből kiindulva mára már az egész Egyesült Államokat meghódították az apró házak. Mivel viszonylag gyorsan megépíthetők, fenntartásuk pedig olcsó, ezek a kis alapterületű házak tökéletes megoldást jelenthetnek azoknak, akik szeretnék csökkenteni lakhatási kiadásaikat.

VIKTORIÁNUS ÉS EDWARD-STÍLUSÚ HÁZAK (SAN FRANCISCO, KALIFORNIA)

Hegyes-völgyes domborzata mellett San Francisco viktoriánus és Edward-stílusú házairól is nevezetes. A köríves, osztott ablakaikról és homlokzati díszeikről azonnal felismerhető színes épületek többsége a 19. század végén és a 20. század elején épült. Bárhol beléjük futhatunk a városban.

VÁLYOGHÁZAK (ACOMA, ÚJ-MEXIKÓ)

Új-Mexikó egyik kiemelkedő történelmi helyszíne a fennsíkon elhelyezkedő Acoma Pueblo. Mintegy 2000 évig laktak itt az akomák, akik a 17. században kezdték el építeni jellegzetes, vályogtéglából készült, létrákon megközelíthető házaikat. Jelenleg Acomában mintegy 300 ilyen vályogépület áll még.

„MÉZESKALÁCS” HÁZAK (MARTHA’S VINEYARD, USA)

A karácsonyi édesség után elnevezett mézeskalács házak úgy néznek ki, mintha egyenesen egy ragacsosan édes meséből bukkantak volna elő. Ezek a faházak a 19. század végén jelentek meg, stílusukat pedig találóan „asztalos gótikának” is nevezik jellegzetes díszeik miatt.

LAKÓHAJÓK (LONDON, EGYESÜLT KIRÁLYSÁG)

Ahogy az a világ nagy részén megszokott, a londoniak többsége is a szárazföldre épített otthonokban él – ám egyre többen vannak azok, akik örömmel veszik, ha a csatornák ringatják álomba őket. A Regent csatorna hullámain – amely mintegy 9 mérföld hosszan fut át a városon – lakóhajók egész kis közössége alakult ki. Mivel a londoni drága lakásokkal és házakkal szemben egy jóval olcsóbb alternatívát jelentenek, a lakóhajók népszerűsége ugrásszerűen nő azok között, akik Londonban élnek és dolgoznak. Ám mielőtt még valaki hirtelen fellelkesülve egy lakóhajóra akarna költözni, érdemes átgondolni: mennyire áll készen a nomád életstílusra? A helyi törvények ugyanis kimondják, hogy „a csatornalakók nem maradhatnak 14 napnál tovább ugyanazon a helyen”.

Írta: Grund Online