Hét égbe törő pilonjával és légiesen karcsú hídpályájával a világhírű völgyhíd az A75-ös autópályát vezeti át a Tarn folyó völgyén, ezzel közvetlen kapcsolatot teremtve Párizs és a földközi-tengeri partvidék között. A tervezés és kivitelezés annak idején hatalmas előrelépést hozott a ferdekábeles technológia terén, és a 2004-ben felállított rekordok egy részét egyetlen azóta épült hídszerkezettel sem sikerült túlszárnyalni.
Tekintélyes méretek
A járművek a Tarn folyó vízszintje fölött pontosan 268 méteres magasságban száguldhatnak a finoman ívelt ortotróp acéllemezes hídpályán – bár ezt a rekordot a franciaországi műtárgy „csupán” nyolc évig, a mexikói Baluarte híd átadásáig őrizte, a pálya alatt tátongó mélység ma is meghökkentő, főleg, ha a hídpálya csaknem 2,5 kilométeres hosszát is figyelembe vesszük.
A kecses felszerkezetet összesen 154 kábel tartja, melyek a hídtengelyben elhelyezkedő, 87 méter magas acélszerkezetű árbocokhoz csatlakoznak. A hat közbülső támaszköz mindegyike 342 méter hosszú, melyeket 204 méteres szélső nyílások fognak közre, így adva ki a 2460 méteres összhosszúságot.
Már szinte közhely, hogy a millau-i völgyhíd 343 méteres magassága túlszárnyalja az Eiffel-toronyét, de azt is érdemes hozzátenni, hogy a felszerkezethez felhasznált 36.000 tonna acélból négyszer lehetne felépíteni Párizs jelképét.
![](https://grundonline.hu/wp-content/uploads/2024/02/Millau_03.jpg)
Világszerte ismert látványosság
Átadását követően a műtárgy hamar turistalátványossággá vált, ami főleg a mellbevágó esztétikai élménynek köszönhető, ám mindez nem feledteti, hogy a tervezéshez és kivitelezéshez használt technológiák az ezredforduló körül minden szempontból a csúcsot képviselték.
Ráadásul a kivitelezés mindössze 39 hónapot vett igénybe, ami kifejezetten rövid idő, ha figyelembe vesszük a szerkezet egyedülálló kialakítását és méreteit. Érdekesség, hogy a viadukt 100 százalékban magántőkéből épült, és a koncesszor Eiffage (mely a harmadik legjelentősebb francia építőipari vállalat) ennek fejében 75 évig jogosult pénzt kérni a híd használatáért. Természetesen a megrendelő tisztában volt vele, hogy a műtárgy komoly érdeklődésre tart majd számot, így több kilátópont is létesült a közelben, melyekre a környéken járva okvetlenül érdemes időt szakítani. Sőt, néhány euró fejében háromnegyedórás vezetett túra keretében ismerkedhetünk meg a tervezés és kivitelezés részleteivel.
![](https://grundonline.hu/wp-content/uploads/2024/02/Millau_02.jpg)
XXI. századi technológiák
Annak érdekében, hogy a fenti szoros határidő tartható legyen, a mérnökök formabontó javaslattal álltak elő a felszerkezet megépítéséhez: a 32 méter széles hídpálya nagyszilárdságú acélból készült elemeit a völgy két oldalán kialakított szerelőtereken illesztették össze, majd a két szekciót 60 centiméteres szakaszokban tolták be a betonpillérekre és az ideiglenes közbülső pillérekre, melyeket utóbb elbontottak.
Szó szerint éjjel-nappal dolgoztak a hídon
A hatékonyság és rövid átfutási idők érdekében a végleges kábeleket úgy gyártották le, hogy azokat a betolás során is fel lehessen használni, így elkerülhetővé vált az ideiglenes kábelek időigényes fel- és leszerelése.
Ez azonban komoly kihívásokat hordozott magában, mivel a kivitelezéshez a kábeleket csupán kis erővel szabadott megfeszíteni, igazodva az igen rugalmas hídpálya betolási folyamat során fellépő alakváltozásához. Ráadásul a tolási ütemek között a kábeleket minden éjszaka után kellett állítani, melyre esetenként mindössze hat óra állt rendelkezésre. Ugyancsak különlegesség, hogy a betolás során nagyrészt GPS-alapú helymeghatározásra hagyatkoztak, ami több mint 20 éve még egyáltalán nem volt annyira kézenfekvő megoldás, mint napjainkban. Összességében elmondható, hogy a millau-i völgyhíd építésénél egy sor olyan technológia debütált, melyek kikövezték az utat a hasonló kialakítással később felépült szerkezetek előtt.
![](https://grundonline.hu/wp-content/uploads/2024/02/Millau_04.jpg)
![](https://grundonline.hu/wp-content/uploads/2024/02/Millau_05.jpg)
Nyárra készül el Magyarország legújabb ferdekábeles hídja
Ha ferdekábeles hidakról beszélünk, említést érdemel, hogy az utóbbi években több jelentős műtárgy is épült Magyarországon hasonló technológiával – igaz, ezek többnyire folyami hidak. A Megyeri híd (alias Chuck Norris híd) több mint 15 éve része hazánk közúti infrastruktúrájának, míg Komáromnál 2020 szeptemberében adták át a Monostori hidat. Az ugyancsak a Duna felett épülő Paks-Kalocsa átkelő középső mederhídján 2024. január végén vált egybefüggővé a pályalemez, hogy a tervek szerint nyárra már autóval is áthajthassunk rajta.
(Fotók: Eiffage, Freyssinet, Tourisme Aveyron)