Végül 5 csapatot hirdettek ki nyertesként a verseny 3. fázisának első szakaszában. Ez a szakasz arról szól, hogy a versenyzők virtuálisan modellezik elképzeléseiket és bemutathatják, miért az ő elképzeléseik lennének a legideálisabbak a majdani marsi telepesek számára.
Roger Zopherus csapata, az Arkansas első helyen végzett, így ők vihették el a nyertesek között megosztott 100 000 dolláros nyeremény legnagyobb részét. Moduláris, hatszögletű designnal rendelkező épülettervüket a természetes formák ihlették, felépítésükhöz pedig a Marson található anyagokat használnák.
Koncepciójuk szerint elsőként egy olyan egység landolna a Mars felszínén, ami felkutatná az építkezésre legalkalmasabb helyet. Ezután a belsejében addig megbúvó marsjárókkal felderítenék a környéken rendelkezésre álló anyagokat. A landolóegység a Marsot érés pillanatában megkezdené az alap tömörítését, hogy az első épület 3D nyomtatása elindulhasson azzal a nyomtatóval, ami szintén a belsejében éri el a bolygó felszínét. A landolóegység folyamatosan mozgásban maradna és nyomtatná az akár egymáshoz kapcsolható épületeket, ajtóval-ablakkal-vécével és minden olyan szükséges hozzávalóval, ami a telepesek életéhez szükséges lehet.
A csapat nemcsak lakóhelyet, de közösségi teret, hidropóniás kertnek való helyet és laboratóriumot is tervezett a leendő telepeseknek. Természetesen minden egység képes lenne kommunikálni egymással és rengeteg tárolóhellyel rendelkezne a felszereléseknek. A moduláris felépítésnek köszönhetően az egyes telepek az igényeneknek megfelelően bármikor fejleszhetők, tovább építhetők.
De a NASA versenyére a fenti briliáns megoldás mellett is számtalan remek tervet álmodtak meg a nemzetközi csapatok. Mivel a verseny több fázisból állt, így minden csapat lehetőséget kapott arra, hogy megismerkedjen a nagyméretű 3D nyomtatók világával és képet kapjanak arról, hogy ezek mire képesek.
Egy másik díjazott pályázat, a SEArch + / Apis Corto lejtős formatervezéssel, míg az AI Spacefactory tojásra emlékeztető építményekkel szállt versenybe.
Kahn Yates, aki a harmadik helyen végzett, a porviharok hatásának minimalizálására törekedett perforált külső héjjal rendelkező építményével.
A verseny maga viszont még nem ért végett: 2019. tavaszán a Bradley Egyetemen a pályázók helyszíni felépítéssel szállnak ismét harcba – kíváncsiak vagyunk, a NASA vajon melyiküket fogja választani, és végül miben fognak élni a jövő marslakói?
