Alig két évig látta el eredeti feladatát

A nemes egyszerűséggel csak Hangar One-ként, azaz Egyes hangárként emlegetett szerkezet egyike a világ legnagyobb belső terű építményeinek. Külön érdekessége, hogy a 32,000 négyzetméter alapterületű hangár azon kevés épület egyike, melyekben – részben a környék klimatikus viszonyai, részben a 60 méteres belmagasság miatt – időről időre köd képződik.

A 350×95 méteres lábnyomú Hangar One ugyanúgy az 1930-as évek szülötte, mint a közeli Golden Gate híd vagy a szintén art deco jegyeket viselő Hoover-gát, ezzel a környék építészeti örökségének szerves részét képezi. Eredetileg az Egyesült Államok haditengerészete megbízásából építették fel 1933-ban, hogy a hatalmas USS Macon léghajó nyugati-parti bázisául szolgáljon. Jóllehet a légi anyahajóként repülőgépek indítására és fogadására is alkalmas Macon 1935-ben lezuhant és megsemmisült, a lakhelyéül szolgáló hangár tovább élt, és csakhamar a környék látképének elválaszthatatlan részévé vált.

A NASA nem tudott vele mit kezdeni

Mikor a Moffett Field haditengerészeti reptérként 1994-ben bezárt, a létesítmény a hangárral egyetemben a NASA kezelésébe került, az űrügynökség pedig kutatási, tudományos célokra kívánta hasznosítani, ám ezek a tervek csakhamar vakvágányra futottak.

Történt ugyanis, hogy a NASA pár évvel később poliklórozott bifenileket észlelt a létesítmény csapadékvíz-elvezető rendszerében, és az ezt követő mintavételezés igazolta, hogy a mérgező, rákkeltő vegyületek a hangár eredeti külső borításához használt kompozit anyagból származnak. Ha pedig mindez nem lenne elég, azbesztből és ólomtartalmú festékekből is akadt bőven a szerkezeten.

Nem volt mit tenni, a hangárt 2003-ban lezárták, és komolyan szóba került a lebontása is. A terv viszont nem várt heves ellenállásba ütközött a helyi lakosok, örökségvédők és haditengerészeti veteránok részéről. A szerkezet így ideig-óráig megmenekült, sorsa viszont továbbra is kétséges maradt, és a mérgező anyagokat eregető borítást óhatatlanul el kellett távolítani. 2008-ban az épület felkerült az USA legveszélyeztetettebb történelmi helyeinek listájára is.

Színre lép a Google

Megnyirbált költségvetése miatt a NASA források hiányában nem sok mindent tudott kezdeni az üresen maradt torzóval, ezért némi tanakodás után közbeszerzést írtak ki a Moffett Field teljes területének bérbe adására, a feltételek közt kikötve a Hangar One felújítását. Egyetlen komoly érdeklődőként végül a Google – pontosabban annak ingatlankezelő leányvállalata, a Planetary Ventures – köthetett 60 éves bérleti szerződést a reptér 400 hektáros területére több mint 1 milliárd dolláros bérleti díj fejében. A techóriás ezen felül vállalta, hogy több mint 200 millió dollárt fektet az ingatlanba, melynek részeként szabadon látogatható kulturális-oktatási teret létesít.

A Google űrkutatással, repülőgépiparral, robotikával és más technológiákkal kapcsolatos kutatás-fejlesztési központot kíván létrehozni a területen, melyen belül a hangár hatalmas belső tere drónok, ballonok és egyéb légi járművek tesztelésekor tehet jó szolgálatot. Persze az sem volt utolsó szempont, hogy ezzel a cég működő reptérhez jutott mindössze néhány kilométerre főhadiszállásától – ennek fejében bizonyára bőven megérte felújítani a hangárt is.

A felújítás lezajlott, a jövő még ködös

A tervezési fázist követően a kivitelezés 2022-ben vette kezdetét, és egyáltalán nem bizonyult egyszerűnek. Egyfelől fel kellett számolni minden szennyező anyagot és úrrá kellett lenni több évtizednyi szerkezeti romláson, mialatt a hangár történelmi arculata nem változhatott meg. Ebből adódóan az új borítás pontosan adja vissza az eredeti homlokzat 1933-as teflonszürke színét. Az utolsó simításokkal végül 2025 decemberében készült el a kivitelező, melyet követően az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága már az idei bólintott rá a használatbavételre.

A március 20-i ünnepélyes átadást követően viszont a Google nem kötötte a nagyközönség orrára, egészen pontosan mit szeretnének kezdeni a hangárral. Sokan, köztük helyi politikusok is, léghajózási múzeumot látnának itt szívesen, központi szerepben az USS Maconnal, de ennek megvalósulása egyelőre erősen kérdéses.

(Fotók: NASA)